Interjú Christian Coulson-nal

Riporter:Jamie Russell

JR:Szereted a Harry Potter könyveket?

CC:Nem olvastam őket, amíg be nem hívtak meghallgatásra. Volt pár napom , hogy felkészüljek, azalatt elolvastam az első két könyvet. A meghallgatás után pedig a másik kettőt, mert magával ragadott Harry világa és mert nagyon tetszett az első kettő is.

JR:Mi volt a barátaid és a családod reakciója, amikor megtudták, hogy megkaptad a szerepet?

CC:Mire megkaptam a szerepet már legalább hat hónapja meghallgatásokra jártam, szóval ez mindenkinek megkönnyebbülés volt, mert már egy jó ideje csak azt láthattak, hogy kezdek becsavarodni a várakozástól. Mindenki nagyon támogató volt.

JR:Milyen érzés volt Kenneth Branagh-val dolgozni?

CC:A bemutatón találkoztam vele először. A filmben az én jeleneteim az 50 évvel azelőtti múltban játszódtak, ahova nem nagyon járnak az emberek. (nevet) Kevés szereplővel forgattam együtt. Míg az én jeleneteimet vettük, Kenneth Branagh éppen Sheffield-ben lépett fel a III.Richárdban.

JR:Nem volt furcsa a mozivásznon látni viszont magad?

CC:Kb. 2 éve filmezek és még mindig nem bírom nyugodtan nézni magamat anélkül, hogy ne lapítanék. Az a jó a "Harry Potter és a Titkok Kamrájá"-ban, hogy első 90 percben fel sem tűnök, szóval addig tökre tudom élvezni a dolgot, aztán meg csak kibírom a saját jeleneteimet! (nevet) Bár elég nehéz... Talán majd hozzászokom, ahogy öregszem. Ez olyan, mint amikor meghallod a hangodat egy felvételen és rájössz, hogy utálod a hangod.

JR:Megváltozott az életed a Harry Potter után?

CC:Hogy őszinte legyek, a mindennapi életem nem nagyon változott meg. Az emberek egyáltalán nem ismernek fel. Múltkor például elmentem egy csoport ember mellett, akik talán előző nap látták a filmet és az utolsó jelenetről beszélgettek. Észrevettek, de fogalmuk sem volt róla, hogy éppen rólam beszélnek. Ami jó dolog - el sem tudom képzelni, milyen lehet, ha nem utazhat az ember a metrón anélkül, hogy felismernék.

JR:Mennyire voltak szerinted ijesztőek a filmbeli pókok?

CC:Eléggé, bár nekem nincs pókiszonyom. Nem úgy, mint néhány barátomnak, akik annyira félnek a pókoktól, hogy nem is bírták végignézni azokat a jeleneteket, hanem inkább eltakarták a szemüket - és itt most felnőtt emberekről beszélek!!! Észrevettem, hogy nem is a gyerekek csinálnak problémát ebből a pókos dologból, ők lazán végignézik. Szerintem a pókiszony csak az idősebb korosztály sajátja.

JR:Mi lenne az a szerep, amit szívesen játszanál legközelebb?

CC:Imádom a Shakespeare-darabokat, a Liverpool Színházban régóta játszom Rómeót. Akkor lennék a legboldogabb, ha II.Richárd szerepét ajánlanák fel nekem!!!